Pasziánsz jó grafika
Váltás desktop nézetre Tökéletes leosztás Annak megállapítása, hogy egy játékkal hányan játszottak, szinte lehetetlen — pasziánsz jó grafika ezért az ilyesfajta toplistákat érdemes jelentős szkepticizmussal kezelni.
Az azonban biztos, hogy egy játék akkor lehet igazán népszerű — és itt nem hétköznapi sikerekről beszélek, hanem százmilliós játékosbázisokról —, ha ingyenesen elérhető; ezt talán nem is kell különösebben magyarázni. A Minecraft például a maga millió eladott példánya mellett további bő millió felhasználót tudhat magáénak Kínában, ahol a játékot F2P felállásban forgalmazza a NetEase — de a Fortnite is ingyenességének köszönhetően juthatott el szűk két év alatt negyedmilliárd játékoshoz. E szektor valódi uralkodói azonban nem a telefonon is elérhető játékok, hanem pasziánsz jó grafika mobilra tervezett programok.
Nem egy olyan program akad, amely iOS és Android környezetben együttesen már rég elérte az egymilliárd letöltést: többek közt a Pokémon GO, a Fruit Ninja és a Candy Crash Saga is e csoportba tartozik — a számomra teljesen ismeretlen Subway Surfers pedig már a kétmilliárd felett van.
Miért pont ez a verzió?
Talán úgy tűnhet, hogy ilyen eszelős számokkal szemben minden más játék esélytelen, pedig egy program azért akad, amely jó eséllyel még ennél is több játékost tud maga mellett felsorakoztatni. Igaz, a rajongók gyűjtésére e programnak évtizedei voltak, de az kétségbevonhatatlan tény, hogy az óta a Windows állandó alapfelszereltségéhez tartozó Solitaire kártyajáték többmilliárd PC-n szórakoztatta már az unatkozókat.
Ugyanúgy, ahogy nehéz megmondani, hogy egy mobiljáték objektív letöltési száma hány tényleges játékost is jelent, azt sem lehet megmondani, hogy hányan próbálták ki az elmúlt három évtized során a Solitaire-t — de a magam részéről biztos vagyok benne, hogy ezt a tábort is gép- és embermilliárdokban lehet mérni. A microsoftos Solitaire alapjául az egyedül is játszható kártyajáték, a pasziánsz szolgált, amelyet a leglelkesebb eredetkutatók a XVIII.
A szimplán a Solitaire nevet viselő, grafika nélküli játék az otthoni programozók amatőr játékait publikáló Atari Program Exchange rendszeren keresztül került kiadásra — ezt tulajdonképpen a pénzért árult indie játékok legelső hullámaként pasziánsz jó grafika lehet értékelni. A programot egy Mark Reid nevű oregoni felhasználó rakta össze otthoni gépén, reménykedve beküldte a kazettát az Atarinak, majd vélhetően örömtáncot járt, amikor alkotását kiadásra érdemesnek minősítette az APX vezetősége.
30 éves az irodai időrabló játék, a Pasziánsz
A Solitaire ugyan még csak közel sem járt ahhoz, hogy megkapja a kiadó azévi legjobb termékének járó vágyva vágyott Atari Star elismerést, illetve az azzal együtt járó 25 ezer dolláros jutalmat, de professzionális módon került kiadásra és terjesztésre egész Amerikában. A Solitaire-t két évvel később és egy óceánnal arrébb követte a Patience, a Commodore egyik korai játéka, egy, a kevéske, közvetlenül a hardvergyártó műhelyében összerakott programok közül.
Bár azt a nagyszerű Samantha Fox vendégszereplése óta tudjuk, hogy a Commodore 64 alkalmas kifejezetten látványos és egy egész generációt, hát, pinworm tojások nem észlelték a pecsétet kártyajátékok futtatására, a Patience a gép legelső játékai közé tartozott, amit ráadásul vélhetően egy ízig-vérig mérnöki beállítottságú hardvertervező készített, így aztán annyira puritánul nézett ki, amennyire az csak lehetséges.
Minden idők legsikeresebb játéka?
Refuge Solitaire
Talán; a Subway Surfers nemrég meghaladta a kétmilliárd letöltést, akármit is jelentsen a gyakorlatban ez a szám. A cikk elejére jöjjön egy kis etimológia.
A solitaire név eredetileg minden olyan táblás játékra vonatkozott, amivel egyedül lehetett játszani, a patience kifejezés pedig ezek közül a kártyás játékok gyűjtőneve volt. Később a solitaire az amerikai, a patience pedig az európai neve lett azon egyedül játszható kártyajátékoknak, ahol a lapokat valami rendszer szerint kell sorba rakni.
Pontos szabályból és leosztási formából több száz eltérő akad, a leghíresebb ezek közül a klondike, amit az aranyláz idején az unatkozó aranyásók találtak ki; legalábbis a legendárium szerint.
E játék neve a káosz kedvéért magyarul pasziánsz, ami a latin gyökerű francia patience szóból ered. A képen az as alaszkai aranyláz egyik legveszélyesebb területe, a Klondike városba vezető Chilkoot-hágó látható.
Pasziánsz Kártya Játékok
Forrás: NPS. A Solitaire, az első dobozos indie játékok egyike ből. Forrás: Atari Mania. A Klondike első verziói természetesen még nem használtak színeket.
Ingyenesen vált elérhetővé a Windows Pasziánsz iOS-re
Forrás: Imgur. Nevével ellentétben a Klondike óta a canfield variánst is ismeri. Forrás: TFC.
- Ez a cikk már több, mint egy éves!
- 30 éves az irodai időrabló játék, a Pasziánsz
- Bevált gyógymód a paraziták ellen
- Pasziánsz Kártya Játékok Gyere és játssz kedvenc online Pasziánsz játék ingyen!
- Online kártyajátékok: Pasziánsz, Uno, Scopa, Burraco, Briscola és mások ingyen - hardverTovább
- Férgek a pápán
- Az ben kifejlesztett játék az ben megjelent Windows 3.
A Klondike legújabb, alig kéthónapos verziója egy modern MacBookon. Sok extrát ma sem tud a játék, de pont ezért tudott olyan népszerűvé válni. Forrás: Casteel. Bár ezek a játékok is mindenképp megérdemelték az említést, Michael A.
Casteel, illetve az általa ben elkészített Klondike előtt már főt is kell hajtanunk — e programnak ugyanis a játékipar történelemkönyvének több fejezetében is bérelt helye van. Hogy mást ne mondjak, jó eséllyel ez volt a legelső játék Macintosh számítógépeken — olyannyira korai programról van szó, hogy azt még a tényleges Mac premierje előtt, egy Apple Lisa gépen írta a programozó!
A játék 40 dolláros áron, katalógusból rendelve volt elérhető, és mivel a gépen ekkortájt néhány irodai szoftveren kívül nem sok minden volt elérhető, szép sikereket aratott. Talán a dolog ennyiben is maradt volna, de két esztendővel a játék megjelenését követően megérkezett a Think Pascal programozói környezet Mac-re, és Casteel afféle programozói gyakorlatként konvertálta erre a Klondike-ot.
Pasziánsz jó grafika játékfejlesztés öröme a portolás során elkapta, így a következő hónapokban, majd években egyre lelkesebben támogatta az innentől kezdve shareware rendszerben forgalmazott játékát. A program egyre csak gazdagodott: bárhová is sodorta Casteelt a sorsa, mindig ügyelt rá, hogy a Klondike ne csak szimplán fusson a legújabb Macintosh gépeken, de ki is használja azok tudását.
Így tovább a mai napig, hisz Casteel es Klondike-ja még ma, 35 évvel premierje után is állandó csiszolgatás alatt áll. A program legújabb verziója ennek megfelelően tökéletesen fut az összes mai, modern Apple-gépen, legyen az MacBook vagy iPod, telefon vagy tablet — de a szimpatikusan kompatibilitás-mániás Casteel egy rakás korábbi verziót, köztük a Ez a változat minden korábbi Macintosh gépen játszhatóvá teszi a Klondike-ot. Ez a világ egyetlen programja, amely változatlan alkotógárdával ennyi időn keresztül folyamatos fejlesztés alatt áll — az pedig külön bónusz, hogy Casteel ellenállt a minden bizonnyal rá is ható csábításnak, és nem pakolta tele több száz variációval, esetleg pasziánsz jó grafika egyéb szeméttel játékát.
Flipflop Solitaire játékteszt
Bár a Klondike pasziánsz jó grafika időről időre több lett egy-egy népszerű variánssal, az öt pasziánsz jó grafika tartalmazó program ma is csak 5. Bár Casteel sosem közölt eladási adatokat, a Klondike az év tized ek során egész biztosan elért néhány millió embert — akik között ott volt egy bizonyos Wes Cherry is, egy átlagos seattle-i egyetemista.
Cherry programozónak tanult, így álma nem is lehetett más, mint valamelyik közeli szoftvercégnél munkát szerezni, és ezt követően tevékenyen részt venni a digitális forradalomban.
Pasziánsz jó grafika nulladik lépése tehát egy nyári gyakornokoskodás volt, mégpedig a Microsoftnál — ban vagyunk, a Windows 2. Cherryt a Bogus Software nevű csoporthoz rakták, ami egyfajta cég-a-cégben jelleggel működött a Microsofton belül, és tagjai lényegében a Windows jóindulatú hackelésével, az operációs rendszer határaival való kísérletezéssel foglalkoztak.
Az itt dolgozó programozók lényegében azt csináltak munkaidejükben, amit akartak, és hiába volt egyszerű nyári gyakornok, Cherry is megkapta ugyanezt a szabadságot.
Bár többen jóval méretesebb projektekbe fogtak, kezdőként Cherry ambíciói nem voltak túl magasak: egyéb ötlet híján az merült fel benne, hogy mi lenne, ha megcsinálná azt a jó kis Mac-es kártyajátékot Windowsra is, amellyel annyi időt veszejtett el már első egyetemi éve alatt is. A gondolatot tett követte, és nyári hónapjaiban Cherry sok-sok szenvedés árán — az operációs rendszer hiányosságai miatt több programozói nyelvből kellett össze-frankensteineznie a kódot — el is készült a programjával, ami ugyan csak a klasszikus klondike-ot ismerte a megannyi pasziánsz-variáns közül, de azt legalább többféle játékszabállyal, két eltérő pontozási rendszerrel és tisztességes grafikával tálalta.
Utóbbiban Cherrynek segítsége is akadt: bár ő maga is rajzolt egy kajla robotot a kártyalapok hátoldalára, akkori barátnője, a grafikusnak tanuló Leslie Kooy is összedobott pár elszálltabb kártya-hátteret a csigaházat, a várat és a strandotamelyeket itt-ott Cherry kicsit animált is. A nyári szünet és a gyakornoki pozíció végével Cherry felmásolta a Solitaire-t a központi szerverre, és visszatért az egyetemre, pasziánsz jó grafika folytatta intenzív, néha vizsgaromboló hatású kapcsolatát a Mac-jén futó Klondike-kal.
A Microsoftnál azonban ekkortájt új szelek fújdogáltak: a cég arra készült, hogy feldobja és barátságosabbá tegye a Windows közelgő 3. Ugyan már az operációs rendszer legelső, ös változatában is szerepelt egy játék, a Reversi finoman szólva sem volt az az univerzálisan kedvelt és tömegcsalogató program, mint amilyenre a Microsoftnak most szüksége volt — a cég egy azóta sem beazonosított menedzsere épp ezért a Bogus Software szerverét is áttúrta, hátha talál valami kincset az archívumban.
A sok félkész és primitív játékcsonk között a Solitaire azonnal kiemelkedett: nemhogy be volt fejezve, de kifejezetten igényes volt.
Mivel Cherry gyakornokként, a Microsoft irodájában, az cég gépein írta a szoftvert, még csak meg sem kellett vásárolni tőle az ahhoz fűződő jogokat — mint azóta azt a programozó többször is elmondta, akkori főnöke feketén-fehéren megmondta neki, hogy nem fog a játékért plusz pénzt kapni. Ez így is lett: Cherry készpénz vagy részvények helyett egy új XT számítógépet kapott, hogy a megjelenésig hátralevő év során a kollégiumból is tudja javítani a programhibákat. Cherry eredetileg Windows 2. Végül a Microsoft is fektetett némi pénzt és erőfeszítést a játékba: a grafika feljavítására leigazolták az akkori IT-világ legismertebb designerét, Susan Kare-t, aki felskiccelt pár nonfiguratív hátteret és újrarajzolta Cherry eredeti kártyalapjait is.
Refuge Solitaire - Játssz online! - Startlap játékok
A Microsoft türelmes volt: a kártyajátékot nem lőtték el az ben megjelent Windows 2. Az első — Így természetesen a Solitaire legikonikusabb megoldása is a fiatal programozótól származik: győzelemkor az 52 lap véletlenszerű ritmusban pattog ki a képernyőről, minden alkalommal egy új posztmodern műalkotást kirajzolva.
A Solitaire azonnal átütő sikert aratott: a Microsoft telemetriai adatai szerint a következő öt évben végig a Windows 3. Ez a siker vezetett a következő években a pici játékgyűjteményekhez — a Windows Entertainment Pack néven futó csomagok különféle, elsősorban az irodai közönségnek, a Solitaire rajongóinak készült játékokat tartalmaztak.
E kollekciókban debütált többek közt ben a Minesweeper és a Freecell is, melyek a következő évben csatlakoztak az operációs rendszer alapfelszereltségéhez. A képernyő, amely valószínűleg rengeteg emberben szabadít fel nosztalgiát.
