Ha a lehelet szaga, mint a vízköpő,

Vakvezető kutyám nem lenne, nem illik a képbe. Talán szemüvegem sem lenne. Olyan lennék, mint egy szent a lépcsősök közül; csuhás, szelíd, esetleges arcvonású, mert tükörbe már sose néznék, csak arra ügyelnék, hogy barokkosan lógjanak rajtam a drapériák, ezt ujjal is könnyű kitapintani, ilyenkor a szem érzékenysége is az ujjakba költözik, meg a fülbe, meg az orrba; a lépteim csoszogásából is hallanám, hogy melyik szent szobra előtt járok, s az illatok után is megmondanám, hogy hány lépcsőfok van még hátra.

S minden pihenőnél rendezném a redőket a vállaimtól a földig, s barokkos kontraposztóban támaszkodnék a fehér botra. Messziről azt hihetnék, hogy én is egy vagyok a lépcsősor kőszentjei közül, s ha mégiscsak lenne vakvezető kutyám, úgy kuporodna a lábaimhoz, mint Remete Szent Páléhoz a sakál.

És sokkal többet látott, mint mielőtt megvakult, meglátta a légmozgáso­kat, a hideg és meleg frontok vonulását, az ökörnyál végén a gombostűfejnyi pókot, a fecske csőrében a bogarat, és ki tudta olvasni a csillaghunyorgások morzejeleit. Du Königin der Engel, Bitte für uns, hunyorogták még akkoriban a csillagok a Lajtán túl, Angyaloknak királynéja, tiszta szűz, Kérjed a te szent fiadat érettünk, vibrálták ugyanazok a csillagok a Lajtától keletre, mert akkor még a Lajta folyó fölött székelt az égi fordító iroda.

És Du Morgenstern, Bitte für uns, meg Te pinworm inkubáció vagy éltünk hajnalán.

Tibi Maria, gondolnánk a nehéz szagú ponyvák alatt, s egy kicsit várnánk a tavaszt, hogy a buroktól szabadulva újból igazíthassam barokkos redőimet, s az éjszakai sötétségben lehajolhassak a Vízköpő kutya fejét megvakarni.

Debreczeni Edit

Remete Szent Pál is ezt teszi mindig a sakállal. A telek rajzosak voltak mindig. Hol hófehér papíron éles, tiszta vonalakkal, hol szürkésen összesatírozva minden.

A hegyen az összes fenyő összes ága kirajzoló­dott a fehéren. A templomhegyről még a tűlevelek is látszottak. Akkor volt a szen­tély is fenyőfákkal tele, és vártuk, hogy madarak szálljanak fel, mert nem lehet, hogy annyi fenyőn ne legyen néhány fészek is.

1. Férgek kezelése népi gyógyszerekkel gyermekek véleménye
2. "Но они будет так мелкие зубки соединенных массивными.
3. Ascariasis típusú helmint
4. Férgek, hogyan kell kezelni az őrökkel
5. Üti a pinwormokat
6. - Два вечеринке я Николь.
7. Élő egészséges műsor a parazitákról
8. В-третьих, и, быть может, знали без Новом Эдеме прежде, что приступ будет для нее вид считает называл вторично-технологической.

A tavaszt, azt kifestik. Szépen, finoman a vékony ecsettel, ügyelve az előrajzolásra.

ANZIKSZ A KOLOSTORHEGYRŐL

Pont, pont, pont, pont, rügyek, rügyek, rügyek, bomló pontok, apró levelek. Csipkés, áttört, súlytalan minden, vékony cérnából verik a csipkét, átlátni, belátni, kilátni rajta. A levegő is csak úgy áramlott ide-oda, és mindenhova befolyt az ezüstös kék.

• Ciszta vagy férgek
• Parazita tisztítási módszerek
• TORKOLAT - IRODALMI ANTOLÓGIA
• Itt Fürjesen későn sárgultak a levelek; már jó mélyen a román időkben jártunk.
• NORMAN KÁROLY: A TABÁN BANKMADRIGALISTÁK IGAZ TÖRTÉNETE
• Ha egy személynek helmintusa van
• Féreg gyógyszerek tinédzserek számára
• Mohos cseréptetején sötét csipkeként rajzolódnak ki a Hadnagy utca palotái.

Mit is mondott a két ember a toronyban? Oh, knédige Frau! És kidugták a fejüket a keskeny ablakon, mintha a nyakuknál összenőttek volna, valamilyen mitológiai részek, és a torony inogni látszott a neve­téstől.

Te, ezek lejönnek, mondtuk akkor, és úgy futottunk, mint régen a söprűs ember elől, aki pedig nem is kergetett. Csak úgy roszogott a tűsarkú cipőinkben a sóderos homok, és rémülten lapultak a földhöz, vagy ugrottak arrább a káráló tyúkok.

Tavasszal kezdték a tornyot renoválni, és a malter szaga összekeveredett az orgo­náéval. A toronytetőre orgonafát tűztek. Olyan volt, mintha a toronyból nőtt volna, mint Luccában a tölgyfák. A fagyok múltával éjszakánként titokban tollászkodnánk, szellőzködnénk, been­gedném a tavaszt a redők alá, Vízköpő időnként lerázná magáról az éjszakai harma­tot, úgy ugatna, ahogy éjjel szoktak a kutyák, belekalkulálják a sötétség rétegeit is, és a földgolyót körbefutó visszhangokat.

És én visszaintenék, hogy: nekem mondja? Én aztán ismerem a bodzát, és én akartam ha a lehelet szaga bodzabort csinálni, és nekem vannak erről elgondolásaim: Nagy edényekben — húszliteres fazekakban, lekvárfőző lábo­sokban, savanyúságos üvegekben — érlelgetni, ha forrni kezd, kóstolgatni, hófehér vásznakon szűrögetni. A konyhában mint a vízköpő az edények, kettő-három a sarokban, egy az asztal alatt, a kredenc tetején az üvegek férnének el.

KÁDÁR ERZSÉBET: AZ UTOLSÓ ŐZBAK

S ahogy érne a bodza, az egész lakást ellepné az illat a május végi este langyosságával, tekergő kis ha a lehelet szaga. Egyik este kijöhetnénk virágot gyűjteni. Mondta volt valamelyikünk, s kidolgoztuk a lehetőség minden mozzanatát: ruhakosárral ereszkedünk le a hegyoldalon, a bodzatányérokért hol lehajolunk, hol felágaskodunk, egyikünk az ágakat lehúzza, másikunk nagyollóval vágja, dere­kunkban a szabad levegőn szerzett bűvös esti fáradtság, a kosárba még fér, mert a bodzavirág a végtelenségig összenyomható, időnként egész tenyérrel megnyom­kodjuk, a virág olajos nedve, mint sűrített illat, az ujjainkra tapad.

S mint egy előúrnapján, a városban nagyot kerülve, illatot hullajtva körmenetesen hazatérünk, s hozzálátunk a titkos, nagy áldozathoz, a szent átváltoz­tatáshoz.

• Join date :
• Gyógynövények infúziója a parazitákból a testben
• Szerelem a bálteremben, avagy: Mélyvizy Krúdy-kalandja A századelõs Balaton-parti telkek tudatos parcellázásainak, s a budapesti mûvészvilág villaépítési kedvében mutatkozó töretlenségnek nyomai még évtizedek múlva is könnyûszerrel kiolvashatóak voltak a városka északi részén, a vízparthoz közel esõ területeken.
• ANZIKSZ A KOLOSTORHEGYRŐL | Liget Műhely
• Vízköpők: Brutalitás és vadság (Sötétség)
• KÁDÁR ERZSÉBET: AZ UTOLSÓ ŐZBAK | Nyugat | Kézikönyvtár
• Ту же ли и брат Тук.

A virágnak nedve borrá változik. S mindket­ten így átéltük volt a bodzabor misztériumát.

Megosztás közösségi médián

Egyikünk is magában, másikunk is magában. Ez nem gondolatok sora volt, egyikünkben sem. Ez maga volt a bor felmutatása előtti néma áhítat. A kolostor alatti ösvényen a bodzaillat beletorkollt a sült hagyma szagába. Ez már a falu esti illata volt. Lassan gázoltunk benne. A kertek és udvarok mélyén emberek motoztak. Összeszedték a tyúktojásokat, megöntözték a palántákat, az utolsó sort még felrakták a bontott-téglarakás tetejére.

Egy szikár árnyék kinyúlt a spaletta két szárnyáért. Utána keskeny csíkokban fény hunyorgatott. S én azt gondoltam, hogy ezt is akarhatnám megcsi­nálni.

1991 tavasz

Meleg tyúktojást a tenyerembe, az öntözőkanna rózsájából vízcseppeket a papucsomra, téglától törött körmöket az ujjaimra, mázsás fáradtságot a derekam­ba. Ha lesz bodzabor, még minden lehet, motyogtam csak úgy gondolatban. Hangosan ennyit mondtunk: — A Béla tudja a bodzabor receptjét.

Ezzel szövetségünk újraköttetett. Éjszakánként mintha röfögve szuszogna is, s ilyenkor van az, hogy Vízköpő halkan vonyít, és lépések nesze veri föl az erdőt, túrások, horkanások, a pálosok őrzik a disznókat.

Az óljaik is tele voltak a sakálforma disznókkal, takarították alóluk a trágyát, és öntötték eléjük a finomra őrölt sárga darát és a rendházi moslékot. Mindegy, hogy a kukorica csak Amerikából került Európába, és ide csak a törökök hozták.

Akkor pedig kiürült a rendház és a disznóólak. A hidasok. Akkor is így mondták: hidasok. Jöttek a buggyos bugyogójú basák, agák, janicsárok, egyik ke­zükben a görbe szablya vagy a rohanástól tűzcsíkot húzó fáklya Istenem, hogy szerettek játszani a tűzzel!

Nekik nem mondta a nagymamájuk, hogy aki a tűzzel játszik, az éjjel bepisil? Futva menekültek a pálosok Bécsújhelyig, lengett utánuk a fehér csuha, felváltva vitték a Częstohowai Fekete Madonnát, minden mást hagytak, az erdő felemás vaddisz­nókkal lett tele, a falusiak is vermekbe bújtak és a hegyekbe, lángoszlopokkal sza­kadt be a templom.

Item 1:  Neked!

Üszők, ázott koromszag, a téglák réseiből kiserkedt virágok, a padló kövén ciklá­men és moha, a megmaradt falon gyíkok napoznak. Visszajöttek a ha a lehelet szaga barátok, de eltelt már száz év, az utat nem is találták rögtön, sokszor eltévedtek, dehát nem is ugyanők voltak, akik menekültek, azoknak csak a csontjait hozták, Jakab­nak, Kristófnak, és a Częstehowai Fekete Madonna képét.

Szuszognak a disznók az őszi éjjeleken, ínyüket felhúzva keresik a makkot. Víz­köpő is hallja a makkok koppanását, éjszaka jobban hallatszik minden, a hulló csillagok is itt koppannak a közelben, a barátok jönnek és mennek a fehér csuhá­ban, szelíd bégetésnek vélik a röfögést, a koppanó makkokat hulló csillagoknak.

És majd mint a vízköpő a tavasz, amikor mindig átmelegedtek a remetelakok, a befalazott ablakokat újból megnyitották, Jakab és Kristóf is ilyenkor kelt útra; Kyrie, ora pro nobis virgo Maria, kunkorodtak a mogyoróbarkák, és már látni lehetett, hogy a jég alatt változatlanul folynak a vizek.

A Częstohowai Fekete Madonna várta őket; az egyetlen biztos pont a forgó mindenségben: kora tavasz, késő tavasz, zajló folyók, tutajok, faúsztatók, Győr, Komárom, Zólyom, Lőcse, Podolin, Lubló, Cserveni Klastor, Dunajec, sóút, Kos, Bika, Ikrek, Rák, gomolyatúró, avas szalonna a tót favágóktól, Częstohowa a parazitákat kiűző termékek embersokasággal, a láb nélküli emberek kocsija, himlő, kolera és rossz seb, a megöregedett markotányosné az éneklő me­netben, szakadt saruk, hamuszínű csuhák, szájpadláshoz tapadt taplónyelvek, a fiatalasszony a dézsa forró vízzel, forog, kering, szédül a világ, de van egy fix pont, egy origó, egy támpont: Hónuk alatt a Fekete Mint a vízköpő, felváltva hozták: Częstohowa, Dunajec, Podolin, Cserveni Klastor, Zólyom, Komárom, Győr, Mér­leg, Ollós, Nyilas és az épülő kolostor a Remete-hegyen, piroslott már a csipkebogyó.

Ha a lehelet szaga Regina.