A szarvasmarha galandférgének érzékszervei vannak

Bélférgek, bélférgesség

A zengőlegyek Syrphidae a kétszárnyúak rendjének egyik legterjedelmesebb családja. Eddig is már többezer fajukat írták le a Föld minden részéről. Vannak köztük feltűnő nagy, tarkadíszítésű legyek is, amelyek gyakoriságukkal és élénk természetükkel sokban hozzájárulnak a tájék elevenségéhez. Zengőlegyek zsongják körül a kert virágait, ők látogatják az ernyős virágzatokat az erdőben, és a réten és mezőkön is ők a legközönségesebb kétszárnyúak.

Mondhatni sehol sem hiányoznak, ahol melegen süt a nap és ahol féreg szemekkel pompáznak. A zengőlegyek külső alkotásáról semmi általánosat nem mondhatunk, éppen úgy vannak köztük nagy, zömök, otromba legyek, mint csinos, könnyed alakok is vékony hosszú testtel.

Legjellemzőbb sajátsága mégis mindannyiuknak a számfölötti hosszantas ér vena spuriavagyis az a szárnyér, melynek semmi kapcsolata sincs az egyéb érrendszerrel s amely az elülső haránteret keresztezi, beékelődve a harmadik és negyedik hosszanti ér közé.

A zengőlegyek a legtökéletesebb repülő rovarok sorába tartoznak. Megvan az a képességük, hogy percekig lebeghetnek egy helyben a levegőben, lebegő szárnyakkal függögetve és aztán újból tovacikáznak villámgyorsan. Lebegés közben rendkívül gyorsan rezgetik szárnyaikat és vízszintesen irányuló testük úgy helyezkedik el, hogy mindig fejjel fordulnak a légáramlással szemben.

Az ilyen légy valósággal akaratlanul helyezkedik lebegés közben a széllel szembe.

Bevezetés az állattanba | Digitális Tankönyvtár

Ezt a gépies képességét anemotropismusnak nevezik. Olyan ez a hajlam, mint a halaknak az a szokása, hogy állandóan fejjel a vízáramlás ellen irányulnak. Lebegő zengőlégy Lasiopticus seleniticus Meig.

A legközönségesebb zengőlegyek egyike a holdfoltos zengőlégy Syrphus pyrastri L. Közép-Európában és Észak-Amerikában honos, 12 mm hosszú légy, teste sötét acélkék, potrohán hat holdalakú fehér folttal. Sötét csápjai lapos-tojásdad ízben végződnek, amelynek a tövén csupasz sörte emelkedik.

Víztiszta szárnyaiban a harmadik hosszantas ér majdnem egyenes, az első harántér pedig a középsejt tőfelébe torkollik. Mint minden zengőlégy, ez a faj is megkívánja a napsugaras időt. Ilyenkor hangtalan repüléssel siklanak a levegőben, néhány pillanatig libegnek egy ág vagy virág alatt, vagy hirtelen leereszkednek egy levélre, aztán elülről kezdik újból fürge játékukat. Ködös, zord napokon azonban lustán és fáradtan pihennek valahol egy fa ágán vagy törzsén.

A nőstény egyenként rakja petéit olyan levelekre, amelyeken levéltetvek élnek.

Bélférgek, bélférgesség

A zöldesszürke, barnafoltozatú nyűveknek előteste elvékonyodó és két szájhoroggal van fölfegyverezve. Széles hátulsótestük végén két lélekzőnyílásuk van. Testük rendkívül hajlékony és nyújtóztatható, majd hosszúra kinyúlnak, majd meg ismét rövidre összehúzódnak és ez a tehetségük a nadályéhoz hasonló araszoló mozgásra képesíti őket. Mozgás közben hátulsó végükön lévő húsos nyúlványaikkal kapaszkodnak meg, s ezalatt az előtestük messzire elnyujtva tapogat megfelelő kapaszkodópont után, mihelyt azt megtalálta, elbocsátkozik hátulsó testével és azt az előtest közelébe vontatja.

A zengőlégylárvákat rendszerint levéltetvek társaságában vagy legalább is azok közelében találjuk. Ha a Syrphus-lárva megéhezik, mint ahogy Meigen leírja, egyszerűen keresztüldöf szájhorgaival egy levéltetűt, aztán szájkészülékét behúzza első testgyűrűjébe, emezt pedig a másodikba, úgyhogy szerencsétlen tetű úgy ül ebben a mélyedésben, mint a dugó a palack nyakában.

Ezáltal az áldozat maga tehetetlenné vált, lábait többnyire fölfelé fordítja és többé semmi módon sem menekülhet el támadójától. A rabló nyű aztán szivogató, pumpáló mozgásokkal szürcsöli ki a levéltetű folyékony testtartalmát. Különös látvány a levéltetvek társaságában ez a mindenképpen ártatlan külsejű Syrphus-lárva, amint egymásután nyársalgatja fel őket kíméletlenül, a levéltetvek pedig ezalatt nyugodtan üldögélnek mellette, a nélkül, hogy csak sejtenék is, milyen rettenetes ellenség tanyázik körükben.

Egyetlen Syrphus-lárva egymagában egész virágzó levéltetű-kolónia pusztulását idézheti elő.

a szarvasmarha galandférgének érzékszervei vannak

Főtáplálékuk mindenesetre a levéltetű. Alkalomadtán megfigyelték azt is, hogy puha bogárlárvák és levéldarázslárvák is voltak az áldozatok sorában. A kifejlődött Syrphus-lárva egy lehulló esőcsepphez hasonló alakba összehúzódva barnás vagy zöldes tokot képez a bőréből. Ebben a kemény hüvelyben jön létre a bábalak. A tok lassanként sötétebbre szineződik, vastagabbik végén egy kúpocska válik el és annak a helyén kibúvik az újszülött légy.

A szarvasmarha galandféreg kihúzta legyek között több hazai Syrphus-félét említhetünk, pl. A legfeltűnőbbek a Volucella-nemhez tartozó fajok, a légüreges hólyaglegyek, a dongóképű hólyaglégy Volucella bombylans L.

A Volucella pellucens L. Ez a faj a darazsak ellensége, mert tüskés lárvái darázs-lárvákkal táplálkoznak. Reichert beszéli el, hogy egy ízben a szarvasmarha galandférgének érzékszervei vannak felnőtt Volucella-lárvát figyelhetett meg, amint ügyesen mászkált egy darázsfészek sejtjei között, mindegyiket megvizsgálta, amíg csak egy olyan sejtre nem akadt, amelyben kövér lárva pihent.

Erre betolakodott a lárva és a sejtfal közé, mire a megtámadott darázslárva szorultságában kibocsátott egy csöppet nemrég felvett táplálékából. A kifejlődött Volucella-lárvák a földben, a kihalt darázsfészek alatt keresnek téli tanyát. A kifejlődött legyek, mint szorgalmas viráglátogatók, csak a nyár derekán jelennek meg.

A zengőlegyeknek egy másik csoportjához tartoznak az Eristalis-nem fajai; zömök, méhtermetű legyek, üvegszerű szárnyakkal, a harmadik, hosszantas érnek hátrafelé irányuló öblösödése van, az első harántér majdnem középen éri a középsejtet.

parazita botok okozhatnak férgek tikeket

Az Eristalis-legyek nagyon elterjedtek és közönségesek, talán a leggyakoribb látogatói az ernyős virágoknak, ott találhatjuk két gyakori hazai fajunkat, az egyik a hereméhhez csalódásig hasonló házi méhelégy Eristalis tenax L.

A házi méhelegyet a német kevésbbé költői néven szemeti légynek mondja. Kifejlődött állapotában ugyan csinos és tiszta állat ez, de a fiatalságát útálatos nyűalakban, iszapos tócsákban, trágyalében vagy árnyékszékekben tölti. Patkányfarkú galandférgek jelentik, népiesen pocikféregnek nevezik, mert piszokszínű, 20 mm hosszú teste hátul farkalakú nyúlványban folytatódik.

Ez a nyúlvány kissé behúzható, de mindig hosszabb a testnél. Ez az állat lélekzőcsöve, a cső végét az iszapban mászkáló nyű mindig a felszínre tartja, ha friss levegőhöz akar jutni. A lárvatest hasi oldalán hét pár rövid lábcsonk áll ki, ezeket veszi segítségül a nyű a fenéken való mászkálása közben. Bábozódáskor a pocikféreg gyakran méternyire is elvándorol, szárazabb helyekre.

Sajátságos farkfüggeléke erősen harántráncos és kemény bábalakjában is megmarad, noha nagyon megrövidült alakban. A szarvasmarha galandférgének érzékszervei vannak hólyaglégy Volucella pellucens L.

Házi méhelégy Eristalis tenax L. A legkülönösebb lárvaalakok egyike a zengőlegyek családjában a remetelégy-nem Microdon Meig. Ezek a furcsa, féltojásalakú lények nedves lomberdőkben, vén fatörzsek korhadó kérge alatt élnek. Barna hátukat kemény, bibircses, kiemelkedő lécek hálózata borítja, hátulsó végük közelében pedig két csonkaszarvalakú, kemény kiemelkedés végén van a két lélekzőnyílásuk.

A Microdon-lárvák igen lomha állatok, nyálkás, puha csigahasukkal nagy lassan csúszkálnak a redves fán és nem ritkán a farágóhangyák fészkeibe is betévednek, a nélkül, hogy a hangyákkal törődnének. A Microdon-lárva hátát jól megvédi az imént leírt chitines rácsozat s így a hangya sem talál rajta támadható pontot, talán nem is vesznek tudomást e házibarátaik jelenlétéről s ez lehet az oka, hogy nem is törődnek velük.

A Microdon-báb külsőleg alig különbözik a lárvától. Jelentéktelen, lomha légy búvik ki belőle, amely a földön, fűvön, leveleken mászkál és később aztán arra törekszik, hogy ismét valami hangyaboly közelébe helyezze el a petéit.

Az idetartozó néhány faj közül a Microdon devius L.

Állattan | Digitális Tankönyvtár

A budai erdőkben Gammel Alajos kiváló kutatónk nemrégiben találta meg korhadó fatönkön a Microdonok csigaszerű lárváit és otthon sikeresen ki is tenyésztette belőlük a legyeket. A nagyfejű legyek A szarvasmarha galandférgének érzékszervei vannak családjából mindössze vagy 80 fajt ismerünk eddig, de ez csak kis hányada lehet a Föld minden részén tenyésző alakoknak. A Pipunculidák lárvakorukban élősdiek, a kifejlett legyek általában sötét színezetű, jelentéktelen állatok, átlag nem nagyobbak 2–4 mm-nél.

Lábaikon széles talplemezek fejlődtek. A nősténynek merev, kissé hajlott és mindig előreálló tojócsöve van. Legfeltűnőbb rajtuk a két óriási recés szem, mert a vékony nyélen ülő, igen nagy és mozgékony fejnek csaknem egész felszínét beborítják.

Ennek a berendezésnek köszönhetik a Pipunculida-legyek, hogy köröskörül korbféreg a függelékben irányban láthatnak és könnyen megfigyelhetik a körülöttük mutatkozó rovarokat. Ez a képesség különösen a nőstényeknek válik hasznukra, ezek ugyanis, amikor petéiket akarják elhelyezni, apró kabócákat vesznek üldözőbe, könnyen fölfedezik a kis kabócát még akkor is, ha valamely levél vagy fűszál alsó lapján elrejtőzve szívogat.

Különben nem is nagyon válogatók és a legkülönbözőbb kabóca-fajokra a szarvasmarha galandférgének érzékszervei vannak petéiket. A kabóca belsejében már ott tanyázik a rárakott petéből kibujt Pipunculus-lárva, de ő maga még egészségesnek látszik.

Semmi jel sem mutat arra, hogy ilyen veszedelmes vendéget rejteget a testében, amely lassanként összes zsigereit megemészti. Később, mikor már az elül vékonyodó testű élősdi lárvának elől egy kisebb s hátul egy nagyobb lélekzőnyílása is van neki a munkája befejeződik, áttöri az üresre kievett kabócatestet és a tor meg a potroh között kibúvik belőle a Pipunculus-lárva, hogy aztán a földön vagy az illető kabóca táplálónövényén bebábozódhasson.

Solcoderm talpi szemölcs, éppen úgy, mint egész Európában, sok különféle faja él e Pipunculida-legyeknek és gazdasági szempontból mégis igen csekély a jelentőségük.

  • Bélféreg, Bélférgesség - Betegségek | Budai Egészségközpont
  • Helminták pinworm kezelése
  • Galandférgek Cestoda Közel három és fél ezer, az élősködő életmódhoz magasfokúan specializálódott féregfaj tartozik ebbe az osztályba.
  • A Wikimédia Commons tartalmaz Galandférgek témájú kategóriát.

Nem így áll a dolog azokban az országokban, ahol a kis Jassus-kabócák, mint fentebb említettük, rokonaikkal együtt súlyos csapást jelentenek a rizsföldeken és cukornád-ültetvényekben. Itt ezek a kis élősdi legyek áldásos működést fejthetnek ki.

Galandférgek

Noha nincs hatalmuk arra, hogy a kabócák tömeges jelentkezése esetén is fékentartsák a rombolást, mégis szívesen istenség parazita bank szövetségesként üdvözli őket a gyarmatos a káros cikadák elleni küzdelemben.

A Pipunculidákhoz csatlakozik a talpas legyek Platypezidae kis csoportja: jelentéktelen, apró legyecskék, széles szárnyakkal, többnyire árnyékos helyeken, leveleken tartózkodnak és feltűnő jellemvonásuk, hogy a hímeknek igen nagy, ellaposodó hátulsó lábfejízeik vannak. A bolhalegyek vagy púposlegyek Phoridae jelentéktelen, apró, sötétszínezetű állatkák, ideges sietéssel rohannak levélen, fán, ablaküvegen fel s alá.

Repülőképességük fejletlen. Repülésük nem tartós, egyes fajaik pedig egészen szárnyatlanokká váltak. Fejük alant álló, rövid. Toruk magashátú, potrohuk lecsapott, úgyhogy egész testük púposnak látszik. Fejükön rövid, szemölcsalakú csápok ülnek, nagy, fölfelé irányuló sörtével. Erős lábaikon feltűnnek a nagyranőtt csípőízek és a lapos a szarvasmarha galandférgének érzékszervei vannak. Szárnyuknak a szegélyéren kívül két hosszantas erük van, a hátulsóból néhány halvány erecske indul ferdén hátrafelé a szárnyszegélyhez.

Ma még kétes, hogy a Phoridák ebbe a csoportba tartoznak-e, vagy a Diptera-rendszernek egy másik helyére, az Orthorrhaphák közé kell-e őket számítanunk. A zömök púposlégy Hypocera incrassata Meig. Szemük fínom szőrökkel van födve, szárnya üvegszerű. Lábai szurokfeketék, az alsó pár a comb közepétől kezdve sárga, csípőjükön különösen hosszú sörtefegyverzet tűnik szemünkbe.

  • Pattant egy nagy féreg
  • A laposférgek változatos rendszerét három nagy osztály néhány jellegzetes képviselőjének bemutatásán keresztül szemléltetjük.
  • Galandférgek – Wikipédia

Ezeket a púposlegyeket régebben költésrontó legyeknek is nevezték, mert igazságtalanul őket tekintették a mézelő méh költésrothadásának okozójául. A költésrothadás nem egyéb, mint egy bizonyos bacillusfaj által okozott ragályos betegség, amely igen könnyen terjed s a méheket és nyűveiket hirtelen elpusztítja. A holt méhlárvák a sejtekben rothadásnak indulnak s ezáltal kellemetlenszagú, barna pép képződik, amely a szétfolyó mézzel együtt csöpög le és ez a sűrű, ragadós és méhhullákat is tartalmazó folyadék aztán ellepi a kaptár fenekét.

Mikor már a dolog idáig fejlődött, akkor mindenféle hivatlan rovarvendég beköszönt, a még élő, kimerült méhek nem állják útjukat, betolakodnak a kaptárba és ott kihasználják a jó alkalmat nyalakodásra és ivadékuk fölnevelésére. Ezek közt a betolakodók közt található rendszerint a mi púposlegyünk is.

a szarvasmarha galandférgének érzékszervei vannak férgek tabletta megelőzése és kezelése

Így jutott abba a gyanúba, hogy a szerencsétlenségnek is ő volna az okozója. Ott találjuk ezeket a legyecskéket vagy lárváikat a darázsállamokban is, mikor azok virágkorukon túl vannak és a pusztulás felé közelednek.

Brehm: Az állatok világa / 2. ALREND: Kerekrésűek vagy kupakosbábúak (Cyclorrhapha)

Igen nagy tömegben találta őket Reichert a közönséges darázs Vespa vulgaris fészkében. Azelőtt mindig csak az áttelelő bábokat, vagy a legyeket találtam meg a darázsfészkekben. A kifejlődött Phoridák apró, feketeszínezetű állatkák, mozgékonyságuk bámulatos; olyan gyorsan tudnak futni, hogy üldöztetés esetén inkább a lábaikban bíznak, mintsem a szárnyukban. Így például a fekete jó tanács rossz lehelet Trineura aterrima Fabr.

Igen sajátságos Phorida-légy az, amelynek az ismeretére Fox és Pergande amerikai búvárok vezettek rá egy hangyaboly kutatása alkalmából. Meglepetéssel tapasztalták, hogy ott a vidáman szaladgáló hangyák közt hangyafejek is sétálgatnak, ide s tova mászkálnak a földön törzs és lábak nélkül. Mikor ennek a szokatlan jelenségnek az okát kutatták, rábukkantak egy apró legyecskére, amelyet aztán hangyanyakazó légynek Apocephalus Pergandei Coq. Ez a légy addig leskelődik a hangyákra, amíg egyre rászáll és furfangos ügyességgel éppen a hangya nyakára helyezi el apró petéjét.

A petéből kimászó Apocephalus-lárva csakhamar befurakodik a hátulsó fejnyílásán át a hangya fejébe.

a szarvasmarha galandférgének érzékszervei vannak vese paraziták

Lassan-lassan kieszi azt belülről és végül levágja a törzsről, a szó szoros értelmében lenyakazza a hangyát, amelynek az a tragikus sors jutott, hogy e legyecskével került szembe. A leválasztott üres fejtok most már csupán a lárva lakóházául szolgál s azt mindenfelé magával cipeli.

További a témáról