Lehetnek-e férgek a recsegésben.

DONÁSZY FERENC: VADÁSZKALANDOK VAD TÁJAKON

Az emberek bizony nem sokáig gondolkoztak, lefizetik Jancsinak a háromszáz pengő forintot. Jancsi nagy vígan hazamegy a pénzzel, emezek meg mindjárt levelet írnak, hogy kipróbálják a nyulat. A levelet ráragasztják a hátára, aztán egy pokróccal még meglegyingetik, hogy jobban szaladjon. No, a nyúl el is szaladt. De úgy elszaladt, hogy vissza sem jött többet.

Másnap Jancsi kimegy megint az erdőbe, meglát egy farkast, reá céloz, de a farkas is megszólal: - Ne lőj meg, Te szegény ember, mert én anélkül is veled megyek. Hazaviszi Jancsi a farkast, de meg sem állapodott vele otthon, vitte ezt is a vásárra.

férgek mászkáltak nagyon jó parazitákról élni

Ahogy kitelepedett a piacra, jön a három ember nagy haraggal, s mondják neki: - No, Jancsi, megcsaltál! A sürgönyözőt elküldöttük, de nem jött vissza.

Összenéztek az emberek, s mondták: - A' bizony, igaza lehet Jancsinak. Mindjárt le is fizetnek érte háromszáz pengő forintot, hazaviszik a farkast, beeresztik az akolba a juhok közé, s rázárják az ajtót, hogy ki ne szaladhasson.

Ezt tegyük, ha a kutyánknál ízületi problémára utaló tünetet észlelünk

Megy reggel az ember az akolhoz, akarja kinyitni az ajtót, ím, nem tudja nyitni. Bekukucskál az ablakon, s hát ott fekszik mind a juha az ajtó előtt. A farkas mindeniknek kiharapta a nyakát. Jön a középső testvére a bátyjához, s kérdi: - No, bátya, megszaporodtak-e a juhok?

Elviszi a középső testvér a farkast, ő is beereszti a juhok közé, s éppen úgy járt, mint a bátyja. Jő reggel az öccse, a legfiatalabb. Elviszi az ember a farkast, beereszti a juhok közé, s reggelre csakugyan megszaporodtak az ő juhai is, ott feküdtek mind egy rakásban az ajtó előtt: valamennyit megölte a farkas.

Hát azok is bizony éppen úgy szaporodtak meg. Mennek a legöregebb bátyjukhoz, s reá támadnak, hogy minek vitette el a farkast velük, ha tudta, hogy megöli a juhokat. Bemennek a városba, s hát ott ácsorog Jancsi a piacon, egy nagy bot a kezében. Reá támadnak: emberi paraziták gubó No, megállj, te istentelen!

Miféle juhszaporítót adtál te nekünk?! Amennyi juhunk volt, mind megölte. Nyitva kellett volna hagyni az ajtót. Összenéznek az emberek, lehetnek-e férgek a recsegésben mondják: - A' bizony, igaza lehet Jancsinak, nem kellett volna az ajtót bezárni. Egyszeriben megalkusznak, megveszik a botot háromszáz pengő forintért, s elhatározták, hogy először is a legöregebb testvér próbálja ki.

lehetnek-e férgek a recsegésben

Annak volt legvénebb felesége. De bezzeg az asszony kapott rajta. Bebújik a kemencébe, ott ül egy kicsit, aztán mondja az ura: no, most bújj ki! Ahogy kidugta a fejét a kemence száján, jól nekihuzakodik az ember, s úgy fejbe vágja a feleségét, hogy egyszeriben megfiatalodott: vihették a temetőbe. Éppen így járt a másik két ember is. No de most már csakugyan elhatározták, hogy elpusztítják Ravasz Jancsit, mert különben még őket is kipusztítja a világból.

Hanem Ravasz Jancsi megérezte a sáfrány illatját, s nagy hirtelenséggel koporsót csinált, abba felnőtt férgek megelőző kezelése, a fedelét reá is szegeztette a feleségével, de hagyott rajta egy nagy lyukat, hogy meg ne fulladjon. Jőnek a félkegyelmű emberek, de már az útra kihallatszott az asszonynak a sírása, a jajgatása.

Bemennek a házba, kérdik az asszonyt: - Hát kend miért sír, néne? Nem látják-e kendtek, koporsóban fekszik a lelkem, jámbor uram?! Azzal szépen elmentek, s akkor aztán, hopp!

Ravasz Jancsi felütötte a koporsó fedelét, kiugrott a szoba közepére, nagyot kacagott, s még máig lehetnek-e férgek a recsegésben él s huncutkodik, ha azóta igazán meg nem halt. Az a szegény ember egyszer kimegy az erdőbe fát vágni, s amint vágja a fát, csak előbújik a bokorból egy nagy kígyó, s megszólítja a szegény embert: - Hallod-e, te szegény ember, vígy el magaddal, s tarts a házadnál!

Gárdonyi Géza: Mai csodák

Megijed a szegény ember, nem tudta hamarjában, hogy mit válaszoljon. Vigye-e, ne-e? Szerencsétlenséget hoz-e a házához, vagy szerencsét. Azt mondja mégis: - Én elviszlek jó szívvel, de tudd meg, hogy nekem tizenkét fiam van, s azoknak is mikor van mit egyenek, mikor nincs. Hát jól van, ölébe veszi a szegény ember a kígyót, hazaviszi, a házban szépen leteszi a földre.

közvetlen fejlesztés 1 szalagféreg

Hanem a szegény asszony szinte kétségbeesett, mikor a kígyót meglátta. Elmondja a szegény ember, hogy s mint történt a dolog, Isten neki, majd lesz, ahogy lesz! Aközben a fiúk bejönnek a házba, letelepednek az asztal köré, az asszony beteszi a levest az asztal közepére, s kanalazni kezdenek.

Egyszer csak megszólal a kígyó az asztal alól: - Édesanyám! Adjon nekem is egy tányér levest! Leadnak lehetnek-e férgek a recsegésben egy tányér levest, de azt egy szempillantásra felhabzsolta, s megint megszólalt: - Édesanyám, adjon kenyeret is!

Mégpedig egészet. Ha lehet, akkorát, mint egy taligakerék, mert erősen éhes vagyok. Kimegy az asszony a kamarába, s hát uramteremtőm, szeme-szája tátva marad a nagy álmélkodástól.

Mert azt emberi szem nem győzte belepni, ami abban a kamarában volt. Arany, ezüst, gyémánt kádakban állott; kenyér, szalonna, kolbász s minden, mi jó, megenni való; bor tömérdek hordóval: alig fért be a szegény asszony a kamarába.

Bezzeg hogy volt kenyér is. Nem egy, de tíz is, mind akkora, mint egy taligakerék. Hiszen lett mindjárt a szegény ember házánál nagy hejehuja, vigasság. Oda csődült az egész falu; ettek-ittak, vígan voltak. Mikor a falu népe elszéledett, azt mondja a kígyó a szegény asszonynak: - Édesanyám, menjen el a királyhoz: kérje meg nekem a legkisebbik leányát. Mit volt mit nem tenni, elmegy a szegény asszony. Megy a király színe elé, s elmondja nagy bátortalanul, hogy miért küldötte a fia.

megszabadítsa a paraziták testét

Lehetnek-e férgek a recsegésben mondja a király: - Jól van, te szegény asszony, én a fiadnak is adom a leányomat, csak eredj vissza, s mondd meg neki, hogy küldjön egy zsák aranyat, de az a zsák akkora legyen, mint egy jó nagy ember. Akkor aztán legyen övé a leányom. De ha ennek nem képese, megmondhatod, hogy pusztuljon az országomból, mert különben karóba kerül a feje. Hazamegy a szegény asszony, mondja rendre a kígyónak a király üzenetét. De bezzeg töltetett aranyat, nem egy zsákkal, hanem tízzel is.

Hej, uramteremtőm, megörvendett a király, hogy ilyen szörnyű gazdag veje akadott. Egyszeriben mondja a legkisebb leányának: lehetnek-e férgek a recsegésben No, leányom, készülj az esküvőre!

Ma lesz a nénéid lakodalma, ma lesz a tiéd is. Még szót sem szólhatott a kicsi királykisasszony, befogatott a király hat paripát aranyos hintóba, s úgy küldött a kígyó után. De mit gondolt, mit nem a királykisasszony, kisurrant a palotából, s beült a hintóba: látni akarta előre, hogy milyen lesz az ő vőlegénye. Hej, édes istenem, sírt-rítt a kicsi királykisasszony, még földhöz is verte magát, mikor meglátta a vőlegényét.

Kanári-kajdácsok Izgalmas vadásztörténetek Mig mérsékelt világrészünk visszhangos, csendes erdőiben, virágos rétjein és erdős folyópartjain bárki veszély nélkül sétálhat, andaloghat, akár éjjel, akár nappal, végezheti békén dolgát a szántóvető, legeltetheti nyáját a juhász, - nem fenyegeti semmi vész: akárki bátran horgászhat a vízpartokon, ringatózhatik a hűs hullámok ölén, vagy leheveredhetik az erdők bársonyos mohszőnyegére, a rétek tarka virágai közé, - addig a tropikus világrészek tájain, erdőiben s folyópartjain mindannyiszor az életével játszik és halálveszély környékezi mindenfelől, nemcsak künn a szabadban, de kunyhója védő fedele alatt, sőt még ágya párnái között is. Akár sétáiban, akár munkájában, mindig oly elővigyázónak, óvatosnak, körültekintőnek kell lennie, mint amaz indiánnak, ki fejbőrvadászatra indulva, ellenségét akarja meglepni: vigyázni minden lépésre, minden hangra, minden bokorra és egész környezetére egyszerre és mindenfelé Átkozva könnyelműségemet, az erdőből a folyó partjához akartam jutni, honnan könnyen tájékozhattam volna magamat a hajócska irányában, melynek e tájon kellett reám várakoznia. Lassan, előrenyujtott kezeimmel tapogatózva lépkedtem, óvakodva, nehogy zajt üssek, mert a rengeteg már élénkülni kezdett.

De hiába sírt-rítt, beültették a hintóba, szépen melléje ült a kígyó, s úgy mentek vissza a király városába. A szegény királykisasszony még le is takarta egy nagy ruhával, hogy ne lássák a vőlegényét. De hiába takarta le, mert mikor az udvarba megérkeztek, leszökött a kígyó a hintóból, úgy csúszott a királykisasszony után fel a palotába.

Mai csodák

Ott már javában állott a két idősebb királykisasszony lakodalma. De volt nagy szörnyülködés, mikor meglátták a kígyót. Azt mondta a király: - No, te isten csúf állatja! A szavamat meg nem másolhatom, leányomat neked adom, de itt, az lehetnek-e férgek a recsegésben palotámban nincs helyetek, pusztuljatok innét! Kiszalad a királykisasszony nagy sírással-rívással, utána a kígyó, s férgek gyógyszere 11 éves gyermekek számára mennek le a grádicson, mondja a királykisasszonynak: - Ne keseregj, szép királykisasszony, mindjárt minden jóra fordul!

Volt a király udvarában egy kicsi ház, abba bementek, s hát uramteremtőm, abban a szempillantásban a kígyóból olyan szép királyfi lett, amilyent a világ még nem látott. Mondja a királykisasszonynak: - No, látod-e? Nem vagyok én kígyó, csak egy vén boszorkány elvarázsolt volt, hogy kígyóbőrben járjak tizenkét esztendeig.

A nő bogár hallgatott. Aztán ő is szólt: — Te is tetszel nekem! És ismét a férfi-bogár szólalt meg: — Légy a párom. És a másik azt felelte rá: — Holtomiglan, holtodiglan.

Éppen ebben a szempillantásban telt ki a tizenkét esztendő. Hej, örült a királykisasszony!

Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág 3. [Magyar Elektronikus Könyvtár - MEK]

Fel akart szaladni a palotába, hogy mondja meg az édesapjának, mi történt, hanem a királyfi azt mondta: - Te csak maradj itt, felmegyek én!

Jól van, felmegy a királyfi a palotába, szép aranyos gúnyában. Bezzeg fogadták ott nagy örömmel. Nem ismerte senki, de gondolták, hogy valami gazdag királyfi lehet. Egyszeriben első helyre ültették, azután meg biztatták, hogy táncoljon.

Hiszen nem kellett sokat biztatni, mindjárt táncra kerekedett a királyfi. Egyszerre mit gondol, mit nem, tánc közben keresztülbucskázik a fején, fehér galambbá változik, s azzal kiröppen az ablakon. De volt nagy álmélkodás, csudálkozás! Vajon ki s mi lehetett ez a legény? Sajnálták is erősen, hogy elrepült, mert nagyon szépen táncolt. Aközben meg gondolkozik a király, gondolja, mégis lemegy a leányához s a kígyó vejéhez, hadd lám, mit csinálnak? Bemegy a kicsi házba, s hát uramteremtőm, ott ül a leánya az asztalnál, s szemben ül vele a kígyó - akarom mondani, az a királyfi, aki galamb képében kirepült volt a palotából.

De bezzeg most a királynak is megjött a kedve.

felnőtt féregfertőzés

Vitte fel a leányát s a vejét a palotába, s még csak most lett igazi nagy hejehuja, lakodalom. Hét nap s hét éjjel folyton-folyvást húzták a cigányok, járták a legények s a leányok. Akkor a királyfi elvitte a feleségét az ő országába. Vitte a szegény embert is a feleségével s tizenkét fiával. Nagy úr lett mindenikből. Sóra-fára nem volt többet gondjuk, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Mikor Isten a teremtés munkáját bevégezte, magas színe elé hívatta az embert, s kérdezte: - Hány esztendeig szeretnél élni?

További a témáról