Vannak-e a sáskáknak férgei

Owen Lovejoy tételesen cáfolta a paleo-diéta alapelveit.

A sertés és a fonálféreg

A szerzőpáros többek között arról számol be a The Quarterly Review of Biology oldalain, hogy az eddigi atropológiai, biológiai és kémiai kutatási eredmények alapján irtózatosan nehéz meghatározni, pontosan mit is ettek a paleolitikumban a hominidák, annyi biztos, hogy az  élőhelyek széles skáláján éltek, és táplálkozásukat elsősorban az élőhely határozta meg. Mig a melegebb égtájakon legfőképpen növények képezték az előemberek és ősemberek táplálékát, addig az északabbra élők több állati fehérjét fogyasztottak a könnyen elérhető és tápláló növényi táplálékok gyümölcsök, tartalék tápanyagban gazdag gumók mellett.

Vagyis a húsevőknek titulált ősemberek sem főként húst fogyasztottak, étrendjük a mai mindenevőkére vaddisznó, medve hasonlithatott. Ráadásul őseink valószinűleg a fűfélék a férgek nem jöttek ki is fogyasztották, igy okafogyott a diéta gabonaellenessége is. Az általános vélekedés szerint a húsevő őseink főként nagytestű emlősöket fogyasztottak, ám Sayers és Lovejoy szerint a paleolit-korabeli elő- illetve ősemberek még nem voltak túl jó vadászok.

William C.

McGrew, cambridge-i antropológus szerint őseink gyakrabban fogyasztottak csúszó-mászókat, mint vadászat során elejtett nagyvadakat. Mindez nemcsak puszta spekuláció, az ban feltárt dél-afrikai, korai paleolitikumi lelőhelyen talált egyik csonteszközről nemrégiben kideritették, hogy azt a Paranthropus robustus arra használta, hogy termeszeket szedjen ki a várukból.

Ez nem annyira meglepő, hiszen a ma élő főemlősök  nagy része ma is előszeretettel fogyaszt rovarokat.

Navigációs menü

Sőt, a nyugati vannak-e a sáskáknak férgei kivételével az emberek egy jelentős része is csemegézik belőlük. Mindezek ellenére vannak-e a sáskáknak férgei hangzásra  eléggé meghökkentőnek tűnhet, hogy a Wageningeni Egyetem növénytani tanszéke a rovarevés népszerűsitését tűzte ki egyik céljaként.

Innen egyenes út vezetett az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének FAO as kiadványáig, amit az egyetem kutató irtak, és amely az Edible insects - Future prospects for food and feed security cimet viseli, és az ehető rovarok  népszerűsitésének egyik legrészletesebb propaganda anyaga.

Az egyetem ezen felül rendszeresen rendez rovar-tematikájú előadásokat, rovarkostolót, tartanak rovarfőző kurzusokat, sőt megjelent már szakácskönyvük is, telis teli izgalmas recepttel.

A sertés és a fonálféreg | Pannon Enciklopédia | Kézikönyvtár

Tehát nem minden háttér nélkül kezdett el Ezek közül kis városkánkban csak a penészevő gabonabogár lárvájából angolul buffalo worm készült hamburger kapható, ezt  rögtön ki is próbáltuk, stilusosan a holland nemzeti eledel, az endiviás stamppot köreteként. A több, mint egymillió fajból főként az alábbi csoportokba tartozó rovarok szerepelnek a főemlősök és az ember étlapján: Coleoptera bogarakHymenoptera hártyásszáryúak: hangyák, méhek, darazsakIsoptera termeszekLepidoptera lepkékand Orthoptera egyenesszárnyúak: tücskök, sáskák.

A bogarak lárvái ideális táplálékforrásnak számitanak: sok fehérjét és zsirt tartalmaznak, könnyű megrágni őket, hiszen legtöbbször a tesük puha, csak a rágószájszervük kemény. A hangyatojás igen magas fehérjetartalmú és kalóriadús táplálék.

Tartalomjegyzék

A hangyatojás egyenkénti szedése időigényes, fárasztó tevékenység, ezért célszerű a gyűjtésükre a "tajgai módszert" átvenni: a magyar erdőkben is találhatók kisebb-nagyobb hangyabolyok mellé leterítünk egy PVC fóliát vagy sátorlapot, de a célnak akár még egy poncsó is megfelel. Néhány ágat teszünk rá úgy, hogy az annak mindössze kb. Az ágakra úgy hajtjuk rá a poncsót, hogy pár cm-es hézag maradjon a felhajtott poncsó és a földön maradt esővédő között.

Ez után a hangyabojt megbontjuk egy ásóval, és a hangyatojások elérésekor a földet a tojásokkal a poncsóra szórjuk.

A hangyák a felszínre került tojásokat néhány perc alatt beviszik a ponyva alatti árnyékos részre. Innét már csak a tojásokat kell összeseperni. A sült hangyatojás íze nagyon hasonlít a garnéla rákéhoz, és könnyen emészthető táplálék.

A cserebogár, szarvasbogár, csibor, és más hasonlóan erős páncélzatú bogár esetében célszerű a páncélt, szárnyfedőket eltávolítani, mivel ezek a részek nehezen emészthetőek. A méhek, darazsak is fogyaszthatók, csupán a fullánkos potroh részt kell csak a mérgek miatt levágni. Nedves avarral, vizes fűvel kifüstölhetjük a méheket az odújukból, és a mézen, lépen felül, szükség esetén még a rovarokat is fogyaszthatjuk.

Az egy dolog, hogy egyes rovarok ehetőek, számos fajtársunk igazi csemegének tartja őket. Akik kóstolták már, állitják, hogy a tücskök ize és állaga is a garnélarákéra emlékeztet, a szöcskéknek zöldpaprika, a darázslárváknak meg  egyenesen mogyoróízük van.

Azonban az európai kultúrkörben ezek az inycsiklandozó és mellesleg rendkivül tápanyagdús élőlények gusztustalannak számitanak, miközben a homár inyencfalat és a rákcsipsz is teljesen elfogadott pedig a rákok nem állnak annyira messze a rovaroktól, hogy igy megkülönböztessük őket. Mellesleg tudtunkon kivül már most is fogyasztunk rovarokat.

A nagyipari termelés során több-kevesebb rovar belekerül az élemiszerekbe, legtöbbször már eleve a leszüretelt alapanyagban bújnak meg a lárvák, peték, bogarak, van, hogy a tárolás során kerülnek bele. Az amerikai élemiszeripar minőségellenőrzéésért felelős FDA úgy határozott, hogy teljesen rendben van az a csokoládé, amelyik 60 vagy annál kevesebb rovardarabot tartalmaz grammonkén, vagy az a gyümölcslé, amelyikbe csak 5 muslica pete illetve muslica lárva került.

De nem csak véletlenül kerül légy a levesbe. A természetes szinezőanyagok közül a kármint, ami az epres joghurttól kezdve a piros cukorkákig mindenhol használatos, bíbortetű-őrleményből állitják elő. Apropó cukorkák, a szép, selymes csillogó bevonatukat sokszor a sellak nevű, rovar-eredetű gyantának köszönhetik. Lefogadom, hogy legtöbbünk nem csipegetné le a bibortetűket a kaktuszokról uzsonnára, de vannak-e a sáskáknak férgei epres joghurtot akkor is megeszi, ha tudja, hogy nem az epertől piros.

Innen már tényleg csak egy lépés azon élelmiszeripari termékek fogyasztása, amelyek úgy néznek ki, mintha húsból készültek volna, csak éppenséggel nem disznóhús, hanem rovarliszt az alapanyaguk.

Akár az eredeti formájukban, akár lisztté őrölve, és mindenféle ételekbe adagolva, az ENSZ fent emlitett kiadványa szerint a rovarok fogyasztása forradalmasitaná a fehérje- illetve húsfogyasztási szokásainkat, megoldhatná az állattenyésztés számos problémáját erre lenne egy másik alternativ megoldás az in vitro hús és a növekvő emberpopuláció növekvő étkezési igényeit.

Mindezt fenntartható módon lásd Marcel Dicke lenti előadását. Sőt, a rovarokat viccen kivül az angolszász paleo-diéta is elismeri, sőt négy sáskafaj még kósernek is minősül.

Imádkozó sáska férgek

Mégis, a rovarevés elterjedésének egy hatalmas akadálya van, méghozzá a rovarok reputációja a nyugati kultútában. A rovarokat koszosnak, fertőzőnek, gusztustalannak tartjuk, és ez a "gusztulansági faktor" mélyen bennük gyökerezik.

Sáskák tartása.

Ez aztán a kommunikációs feladat, ezt a rossz hirnevet leküzdeni!