Ha a lélegzeted rossz szagú, mit tegyél. Orvos válaszol - Protexin

Ha nem mersz megszólalni - hogyan szüntesd meg a szájszagot? (x) - Sajtóközlemények - news4business

Miről jutott ez most eszedbe, kérdezett vissza, tudta pedig a választ, hisz olyan régóta ismerték már egymás gondolatát. Az őszről, a porladó falevelekről, vagy ha kesernyés füstszagot hozott a szél, neki is mindig a fürdő jutott eszébe. Nem tudom, tűnődött Ella, talán ezek a rozsdás színek, vagy a füst Nem mondom, hogy rossz, de mégis van benne valami nyomasztó, mintha attól félnék, hogy újra végig kell csinálni ezt az életet.

Az ön kérdése

Pedig a fürdő igazán jó volt, ha a lélegzeted rossz szagú tényleg jól éreztük magunkat, igaz, és Ella olyan könyörgő szemmel nézett rá, hogy a fájdalmas szorítás újra megjelent a gyomra tájékán. Sajnálta Ellát és sajnálta magát is, haragudott a világra, pedig nem a világ tehetett arról, hogy ilyenné lett a barátnője, hogy ilyenné lettek mind a ketten, hogy itt kell nekik sétálni ebben a rozsdaszínű parkban betegen és árván. Ezt Ella mondta egyébként, s kicsit mókásan hangzott, olyan árva vagyok látod, olyan árva, s tényleg, mintha nem is a betegsége kínozta volna, hanem az egyedüllét.

Amikor egymásra találtak jó félszáz évvel ezelőtt, Ella akkor is így szólította meg, mit árválkodsz itt, nincs még barátnőd, s úgy látta szigorúan néz rá nagyon. Csak a fejét ingatta, nem válaszolt, egyik lábáról másikra állt az iskola udvarán, s meglepődött, hogy ez a lány ilyen pontosan ki tudta mondani, amit ő ha a lélegzeted rossz szagú érzett. Akkor majd én leszek.

Hűtőszag elleni módszer

Ella vagyok, Fodor Ella és nem szeretem, ha becéznek. Szavaiban, hangsúlyában volt valami keménység, pattogós a hangom, mint apámé, mondta később, és valóban, amikor egy vasárnap Ellát az apja hozta el a teadélutánra, amit mindig másnál mit tegyél és ha a lélegzeted rossz szagú is volt teadélután, sokkal inkább kakaó- és csoki- és tejszínhabdélután, láthatta, hogy Ella apja katonaruhában feszít, hogy összecsapja a bokáját, előrebiccenti a fejét, így köszön el a lányától.

De ott az udvaron mindezt még nem tudhatta, megijesztette ez a szép lány, megijesztette, hogy láthatóan nem tűr ellentmondást, hogy csak úgy eldönt mindent hirtelen, anélkül, hogy a másik akarata érdekelné. Végignézte tetőtől talpig, aztán tekintete a cipője orrán állapodott meg, úgy mondta az első mondatot, ami kínjában az eszébe jutott. Mi nem vagyunk gazdagok, ezt mondta és rögtön el is vörösödött, mert érezte, hogy ez most egy marhaság volt.

Marhaság torkolta le azonnal a szép lány és még fintorgott is hozzá egyet, mint aki büdöset érez, aztán elnevette magát, s akkor már muszáj volt neki is nevetni.

2019. év 4. negyedév kérdései

Végre feloldódott napok óta tartó feszültsége, ami azt a kellemetlen szorító érzést okozta a gyomrában, amitől sem enni, sem aludni nem tudott, amióta ideköltöztek, ebbe a poros kisvárosba. Itt gyakran van büdös, főleg ha a gyár felől fúj a szél, magyarázta Ella a fintorgását, majd elkapta a kezét és húzta az udvar közepe felé.

Innen jól lehetett látni az óriási kéményeket, mindenféle színű füstöt ontottak, némelyikből még kis lángok is kicsaptak. Nyaldossák az eget, olyanok nem, kérdezte Ella és ő megdöbbent attól, hogy már másodszor ugyanazt gondolják ők ketten. Engem Ibinek hívnak, Béres Ibinek, mutatkozott be végre, s kezdte elhinni, hogy tényleg lesz egy jó barátnője.

Hallucinációk alvási paralízis közben | crescendo

Tízévesek voltak ekkor. Érdekes, hogy ő nem szokott álmodni sem a fürdővel, sem egyéb régi dologgal, de még gondolkozni sem szokott nagyon azokról az időkről. Ha néha felidéződtek, akkor is hagyta őket visszahullni annak a feneketlen kútnak a mélyére, mely az emlékeit őrizte. Öregségünkre Ella érzékenyebb lett, esendőbb, nézte kedves barátnője cipőjét most is.

Új hozzászólás

Alig emelte lábát, szinte csúsztatta csak a bokáig érő avarban, ezért csak néha tűnt elő a cipő orra egyre porosabban. Igen, az idő engem megkeményített, őt viszont lággyá tette, mintha fordított sors jutott volna nekünk, s elszomorodott ettől a felismeréstől. Csakhogy én nem tudom megfogni a kezét, nem tudom magam után rángatni, jóformán még azt sem tudom, hogyan fogok belé lelket önteni, pedig valami ilyesmiért vagyok most itt, gondolta, aztán gyorsan elhessentette a gondolatot, nehogy barátnője megérezze.

Ella, fordult hozzá, talán túl hirtelen, tudod azért mert kissé nehezen vesszük a levegőt hegynek fel, meg mert a fejünk is majdnem fehér, no attól mi még ugyanazok vagyunk, nem? Barátnője megtorpant és úgy nézett rá, olyan megütközéssel, mit tegyél legszívesebben visszaszívta volna szavait.

Ezt miért mondtad, vigasztalni akarsz, vagy rémíteni, kérdezte Ella. Szipogott, orrot fújt, nem lehetett tudni, hogy sírdogált, vagy csak a hűvösödő délután ártott meg neki. Lassan vissza kell mennem a városba, döbbent rá, már sötétedik is.

férgek kezelése egy év alatti gyermekek számára féregfertőzés az egész család számára

Persze, menj csak, biztatta Ella, nekem is be kell menni, ez most egy ilyen helyzet, tárta szét karját, holnap is van nap. Ezer az időnk, dolgunk meg semmi, tette még hozzá, s ennek a mondatnak mindketten megörültek, vagy méginkább annak, hogy ez megint a régi Ella volt, a bohóc, aki dörmögő hangon utánozta kedvenc tanárjukat, hogy dőltek a nevetéstől. Na mi van lányok, így Ella, ezer az idő, dolguk meg semmi, igaz és szinte odanyomta orrát az ember tarkójához, s csak úgy fuldokoltak a nevetéstől, amikor a poént hozzátette, hogy hát látom, amit mit tegyél.

Ez aztán tényleg fergeteges volt, ugyanis a tanár úr szinte alig látott valamit, vastag szódásüveg szemüvege mögül ártatlanul fürkészte a világot, s még az is lehet, hogy ő maga is viccnek szánta az utóbbi mondatát, mégis nagyon komolyan vették, azért is kellett annyit nevetni rajta. Hát igen, időnk az tényleg van, pont azért mert nincs dolgunk már itt a földön.

Veszélyes vegyszer: a klórgáz

Legalábbis én nem nagyon találom. A szállodaszobában állt az ablak előtt, homlokát az üveghez nyomta, s bámult bele a sötétségbe. Ez nem olyan kisváros volt, mint az övék, nem volt benne annyi zaj és füst, több volt benne viszont a fény.

Amikor délelőtt a busszal megérkezett, legalább öt kellemes ha a lélegzeted rossz szagú teret számolt meg, náluk azonban terek sem voltak, talán mert a város közepén ott terpeszkedett a gyár, körbejárni egy jó órába telt, többször sikerült lemérni, de akkor nem nézelődött senki, csak inalt leszegett fejjel arra vigyázva, hogy a szemébe bele ne hulljanak azok a parányi fémes szilánkok, melyek képesek voltak napokig döfködni a szemet.

Egyszer sikerült valakinek zsebkendőhegyre tűzni egy ilyet, s álmélkodva nézték, pont olyan volt, mint egy apró tőr, csoda, hogy nem vakított még meg senkit, mondta valamelyikük.

Ám aki kísértésbe esett, s megállt nézni, hogyan öntik ki a hatalmas tartályokból az izzó salakot, vagy aki följebb, a hídról rácsodálkozott az itt-ott folyton füstölgő meddőhányók mesebeli csúcsaira, később pedig megállt beszélgetni a fürdőből, vagy a könyvtárból jövő ismerősével, nos annak két órájába biztos belekerült, mire visszaért oda, ahonnan elindult.

ha a lélegzeted rossz szagú, mit tegyél

S akkor még olyan rendkívüli akadályokkal, mint a hosszú ideig lezárt sorompók nem is számoltak, ilyenből pedig három is volt, olykor akár félóráig is el lehetett gyönyörködni, ahogy ide-oda tologatták a vörös vagonokat, meg lehetett számolni a végtelennek tűnő tartálykocsikat, lehetett életet kockáztatva átbújni a sorompó alatt, ha éppen a moziról késett volna le az ember, s lehetett lassítani, sőt megállni, hogy a sorompót leengedjék, mert ezt az indokot érdekes módon mindig gyanakvás nélkül fogadták el az iskolában.

Persze ő sosem tett ilyet, ilyesmire csak a fiúk mertek vetemedni, s talán még Ella tette volna meg olykor a kaland kedvéért, ám ő nem akárhol lakott, hanem fönt az úri villákban. A helybeliek Nagyamerikának hívták ezt a villasort, amelynek hatalmas és titokzatos házaihoz pont száz lépcső vezetett fel, s Ella az egész gyárat megkapta egyszerre panorámának, meg a környező összes hegyet.

  • Hónapok óta elhúzódó székrekedésem van.
  • Legkevésbé mérgező gyógyszer férgek számára
  • Ascaris emberi típusú gömbférgek

Valahányszor az ablakból, vagy a kerti mit tegyél valamelyikéről a várost nézték, olyan volt, mintha nemcsak a gyár lenne alattuk, hanem mindenek fölé emelkedtek volna, a hegyek, a gomolygó füstök, meg az erdők fölé. Legalább szárnyunk lenne, sóvárogtak, mert tényleg úgy érezték, ezt már mással nem lehetne felülmúlni, minthogy egy könnyű mozdulattal felemelkednek, ráfeküsznek a szelíden áramló levegőre, s ellebegnek város és gyár, erdő és hegy fölött ismeretlen tájakra.

Igen, ez a város határozottan kellemesebb, mint az övék, de egy kicsit steril, talán ez a jó szó, itt úgy rendben van minden, látszik, hogy az emberek is érzik ezt, bizonyára meg lehetne szokni, ehhez azonban már ő túl öreg, nem találná a helyét. Gyerekkoruk korommal és vasporral beszórt városa azt a különös mit tegyél árasztotta, amelyet egy rezervátumban érezhet az ember. A gyárhoz tapasztott házak együtt mozdultak a hatalmas füstölő, zúgó óriással, akár egy tűzhányó szoknyáján éltek volna az emberek, szemrehányás nélkül nyelték szennyét, s úgy alkalmazkodtak ritmusához, mintha teljesen tőle függött volna az életük.

Apró ablakaikban nevelgették virágaikat, észre sem vették, hogy ujjnyi vastag por telepszik rájuk, kiteregették ruháikat, talán arra számítva, hogy a lengedező szél lesöpri majd róluk a piszkot.

Indián telep, volt egy ilyen, pont az érctömörítő óriáskémény alatt, lakott ott egy osztálytársuk, s ők ártatlanul csodálkoztak, jé, így is lehet lakni. A szoba-konyhás lakásban bent a bútorokon is vastagon ült a vörös por, Erzsi apja egy rozzant dikón feküdt, s miközben ők az asztalnál kakaót ittak, szemük sarkából láthatták, hogy időnként felkönyököl, s egy fehér zománcos borbélytálba ugyanolyan vöröset köp hangtalanul, mint amilyet a bútorokon látni.

férgek gyógyításának megelőzése paraziták születése

Szerinted miért nem hagyják ezt a koszos helyet a fenébe, kérdezte Ella, s nem tudták rá a választ. Aztán Ella apját vallatták, de ő sem mondott erről túl sokat, összehúzta a szemét, elnézett valahová messzire, olyan volt, mintha egészen Erzsiékig látna, aztán hosszas csend után csak annyit szólt, az ember sok mindent kibír.

Ez tipikusan egy olyan szituáció, amiből lehetetlen jól kijönni, hisz magadat és a másik felet is kínos helyzetbe hozod, ha felhívod rá a figyelmet. Ha pedig inkább hallgatsz, akkor nem egyszerű úgy folytatni a társalgást, hogy szinte vissza kell tartanod a lélegzetedet.

Ne nagyon járjatok arra, tette még hozzá, aztán láthatóan elfeledte az egészet. Azért ők csak jártak, arra is, meg mindenfelé, valamiért mindent látni kellett, s bár ő félős volt, Ella mindig lelket öntött belé. Így jutottak el a meddőhányók aljába is, a cigánytelepre, ültek az összedrótozott szánkóféleségeken, s izgatottan várták, mikor következnek ők, hogy lecsússzanak az ijesztően meredek salakon.

Aztán, amikor felborultak és Ellának az egyik drót felhasította a combját, sápadtak ültek az egyik lakásban, s Ella belékapaszkodott, amíg az egyik nagybajuszú cigányember a borotválkozáshoz használt timsóval alaposan be nem dörzsölte az ujjnyira szétnyílt sebet. Alaposan kell ezt kisasszonykám, ne féljen, tudja hány ilyen sebet láttam én már.

Ella szeméből ömlött a könny, de egy hangot ki nem ejtett volna a száján. Na, mondta aztán az ember, ezzel most már nem kell többet törődni, ez most már mit tegyél rendben van, s elégedetten nézte művét, majd egy lavórban lemosta a timsót és visszatette a helyére.

Egyenek egy kis kenyeret, kínálták őket és ők megbűvölve nézték a tűzhely mellett a rozsdás fazekat, amibe földet raktak még az ősszel, s mostanra az elduggatott hagymáknak friss zöld száraik lettek, ezekből lehetett törni a nagy karéj paprikás zsíros kenyérhez. Ella megeskette, hogy még csak véletlenül sem szólja el magát, de legközelebb már nem szánkóztak a meddőhányón, sőt tavasszal az óriási barlangokba sem bújtak mit tegyél, melyeket a cigánygyerekekkel ásattak a felnőttek vas után kutatva.

Ez már nagyon veszélyes, vélte Ella, bármikor beszakadhat egy ilyen. Hát a férgeket elpusztító ételek életük volt, az biztos, mert kalandot csináltak mindenből, néha pusztán azzal, hogy eltitkolták.

Ilyen kaland volt a fürdő is, legalábbis Ellának, akinek semmi szüksége nem lett volna arra, hogy egyszer is elmenjen.

  • Nekem is voltak hasonló élményeim, izzadásig
  • Körömféreg lárvák mérete
  • ERDÕSI Péter: Giovanni Della Casa: Galateo

Otthon hatalmas fürdőszobájuk volt, szív alakú káddal, ablaka a hatalmas fenyőfákra nézett, amelyek a kert végében álltak, s a zöld a fürdőszobába is bekúszott, olyan volt, mint egy trópusi üvegház, a párálló növényektől, s a melegtől kicsit nehezen lehetett venni a levegőt.

Anya naponta kétszer-háromszor is fürdik, mesélte Ella, amikor először körbevezette a lakásban. Apa azt mondja, valahányszor hazajön és megcsókolja anyát, de jó illatod van és ez anyának nagyon jól esik, szegény úgyis olyan kedvetlen állandóan.

ha a lélegzeted rossz szagú, mit tegyél

Ez megint egy talány volt, vajon mitől lehet kedvetlen valaki, aki nemcsak szép, hanem gazdag, s ilyen családja van, dehát erre sem lehetett csak úgy rájönni, mint a szegény Erzsiék dolgára.

További a témáról